Írta: Balogh László
Halljátok mi a hír!Nagy az öröm a magyarok háza táján! Szeretett királyunk, csodatévő Szent László neve napja vagyon. Összedugták fejüket a vezérek, és kisütötték, hogy méltó módon csak úgy ünnepelhetik meg eme szent ünnepet, hogy az íjászok azon nyomban a setét erdő mélyére tódulnak, és minden jószágból tesznek a lovagi asztalra, hogy dicső királyunk örömét lelje a lakomában. De úgy ám, hogy a vadászat juttassa eszébe mindenkinek nagy királyunk égbeszálló tetteit, népe megmentéséért. Éles szemű, megtéveszthetetlen érzékű lesmesterünk már jelentette, hogy micsoda különleges állatokat látott; erdei disznyót, barna medvét, dölyfös pulykát, gyönyörű szarvast, de olyan dúvadat is, amely messze földről vetődött ide, még senki emberfia nem látott errefelé hasonlót. Bizony mondom nektek, az Úr küldte ide őket, hogy éteke a királynak még ízesebb lehessen.Halljátok hát most parancsom: Induljanak tüstént a vadászok, cserkésszenek be minden élőt! Fáradozásotok nem marad hálálatlan. Az az íjász, kinek portékája láttán öröm fut át fenséges királyunk arcán, Nemesi címet kapjon és méltón nevezzék ezután KIRÁLYI ÍJÁSZNAK!Szaladjatok hát nyomban, nem várakoztathatjuk meg dicsőséges királyunk még dicsőségesebb bendőjét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése